Ez itt az önreklám helye lenne, de…

 

 

Itt szokott az a rész jönni, hogy az író ilyen-olyan végzettségekkel, meg iszonyatos szakmai tapasztalattal rendelkezik, és nevesebbnél nevesebb szervezeteknek végzett már tanácsadói munkát. Akit ez ilyen formában érdekel, az klikkeljen a CV linkre.

 

De itt most nem ez a lényeg.
Megismerni az írót, megismerni az embert, egy CV alapján nem lehet. Az íróról nem csak az ad képet, hogy milyen szakmai „harci tollai” vannak. Az író elsősorban ember, és csak másodsorban szakember vagy író, vagy bármi más.

 

Milyen lehet az az ember, aki úgy gondolja, hogy az üzlet, az háború?
Milyen ember az, aki úgy tekint egy tárgyalásra, mint egy ütközetre?
Militarista? Agresszív? Könyörtelen?…

 

Bár évek óta kutatom a háború természetét, nem szerettem bele a háborúba. Sőt! Minél többet tudok a háborúról, annál jobban kívánom, bárcsak soha, sehol ne lenne. Nem lettem agresszív sem. Mióta a témával foglakozom, pont az ellenkezőjét tapasztalom magamon. Nyugodtabb, megfontoltabb lettem, kerülöm a konfliktust a tárgyalások során. Könyörtelen sem vagyok. Amit a háborúkról megtudtam, pont azt erősítette bennem, hogy az ember az egyedül fontos.

 

Furcsa, de pont azt élem meg, amit az elején én sem értettem. Évekkel ezelőtt sandán tekintettem azokra, akik azt állították, hogy az igazán nagy hadvezérek valójában sokkal jobban tisztelték az életet és az embert, mint mások. Nem értettem, hogyan férhet meg egy ember fejében egyszerre a háborúzás tudománya és az ember tisztelete. Ha őszinte akarok lenni, valójában érteni, ma sem értem. De ma már érzem, hogy igaz lehet. Mert azt láttam, hogy valójában senki sem kívánja jobban a békét, mint a katona, aki ismeri a háború természetét. 

 

A munkáim során azt tapasztaltam, hogy azok az üzleti kapcsolatok a legbiztosabbak, és a legnyugodtabbak, ahol a felek komolyan „felfegyverkezve” vonultak fel a tárgyalásokra, a szerződéskötésre, és a megvalósításra. Ezzel szemben azok a felek vitatkoznak végül a bíróságokon, akik nagyon barátságosan, de „fegyvertelenül” vonultak fel a piaci csatatérre.

 

A háború pedig sokkal drágább, mint a béke. Még akkor is, ha a béke ára a folyamatos készenlét.

 

Mintha valóban igaz lenne a régi mondás az üzleti világban is: „Si vis pacem, para bellum!” – Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
Számomra igaz a régi mondás az üzleti világban is.