17. fejezet: BOLDOG BÉKEIDŐK

> Aki megelégszik pusztán a győzelemmel és ébersége lankad, azon előbb-utóbb rajtaütnek. A győztes jutalma pusztán a lehetőség, hogy egy ideig továbbra is létezhessen.

Tehát nem elég megszerezni a stratégiai pontokat, meg is kell azokat tartani. Ez nem könnyű feladat. Folyamatosan ébernek kell lenni, ismerni kell a vevő és a piaci szereplők viselkedését, szokásait, manővereit. A stratégiai pontok birtoklása valódi piaci előnyt jelent, ezért nagyon kell vigyázni rájuk, és a cél az, hogy minél több és minél jelentősebb stratégiai pontot birtokoljon egy vállalat a piacon. Ha úgy tűnik, hogy valaki más szemet vetett a stratégiai pontunkra, gyorsan, pontosan, határozottan kell reagálni, mert lehet, hogy amikor már kitört az újabb háború, akkor már késő lesz.

Hamis az elképzelés, miszerint a piacon létezik az érdek nélküli „élni és élni hagyni”. Ha egy vállalat útjában áll egy másiknak, akkor előbb-utóbb kitör a háború köztük a piacon. A vállalatok nem szeretnek ráfizetni, és ha profitról van szó, ritkán moralizálnak. A fejlődő cégeknek pénz kell a fejlődéshez, de a méretben nem bővülők is fenn kell, hogy tartsák működésüket, és többnyire mindenki szeretne több pénzt keresni, szóval minden vállalat keresi a lehetőségeket, hogyan juthatna több pénzhez. Szépen hangzanak a küldetésnyilatkozatok, de azok is csak szimpla vágyálmok maradnak pénz nélkül. Az erősek elveszik, a gyengék elvesztik a lehetőségeket a piacon.

Ha azt akarjuk, hogy az üzleti háborúkban sikeres legyen a vállalatunk, hosszú ideig, és lehetőség szerint megfelelő területeken szerepeljünk az üzleti világ térképein, és vállalatvezetőként az embereknek tudjunk biztonságos anyagi környezetet biztosítani, akkor a piaci küzdelmekbe professzionális, igazi harcosként kell gondolkodnunk. Mert az üzlet ugyan a piacon realizálódik, ahogy a csata is a harctéren jelenik meg, de a küzdelem fejben dől el. > 18.