> Ha nem jól moderálja a teamet, könnyen egy társasházi lakógyűlés szintjére süllyedhet a megbeszélés, ahol csak az idő megy el, de érdemi előrelépés nem történik.
Persze az életben nem ilyen szépen rendezetten zajlik egy megbeszélés, és ritkán 3 perc egy hozzászólás, tehát lesznek közbeszólások, a társaság rámenősebb, nagyobb hangú része háttérbe szorítja a parlamentáris viszonyokhoz szokott tagokat, akik ezáltal passzivitásba kényszerülnek. Tehát egy 20 fős megbeszélés vagy órákig tartó értelmetlen összejövetellé válik, ahol nem sok eredmény születik, vagy redukálódik 6-8 fő vitájává, akkor pedig minek ül ott a másik 12-14 ember?
Egy 20 fős team szinte képtelen egy teamülésen bármit is megbeszélni vagy döntést hozni. Csak az időt gyalulja, és egy projektben hullik a forgács rendesen.
Önnek hány olyan levele van az „inbox”-ban, amelynek a dátuma nem mai? Ha a válasz nem az, hogy „egy sem”, akkor azt javaslom, legyen óvatos. Legyen óvatos azzal a halk morajlással, amelyet úgy azonosított, hogy a gyomra korgott, és ideje ebédelni menni. Nézzen hátra a virtuális térben, mert lehet, hogy nem is gyomra volt, hanem már ott zúdul Ön felé a mail-lavina.
Az emberek többsége azt hiszi, hogy ha csinál egy újabb formanyomtatványt – lehetőleg minél terjedelmesebbet, hogy fontos dokumentumnak tűnjön –, és ezen a formanyomtatványon minden eszébe jutó kérdést feltesz, akkor abból majd könnyebb lesz irányítani. Frászt! Épp ellenkezőleg! Sokkal nehezebb irányítani egy olyan rendszerben, ahol millió formanyomtatvány van, és mindegyiken millió kérdés, amelyek ráadásul redundánsak is. > 13.