> A hatékonyság egyik feltétele, hogy az ismétlődő tevékenységek ne kössenek le feleslegesen szellemi, vagy egyéb kapacitást, és ezáltal a folyamatok gyorsan lefussanak.
Sokan megmosolyogják a katonákat, amikor gyakorlatoznak. „Unatkoznak, van idejük bohóckodni” – mondják. „Mi menedzserek vagyunk, mi nem érünk ám rá efféle felesleges dolgokra, mi keményen dolgozunk.” Pedig ha egy cégen belül nem gyakorolják be a folyamatok elvégzését, ha nem rutinszerű a működés, akkor előbb-utóbb csatát fog veszíteni a piaci harctéren azokkal a vállalatokkal szemben, ahol a működés nagyon hatékony, rutinszerű tevékenység eredményeképpen jön létre.
Bármely cégvezető elvárja az alkalmazottaitól, hogy mindenki profi módon tudja a saját szakmáját, „álmában is el tudja végezni” a szakmai feladatot. Egy szakembernek profinak kell lennie. Mégis, amikor túllépünk az egyénen, már nem ilyen egyértelműek az elvárások. A teljes szervezettől miért nem várja el a profizmust egy vezető? Vagy miből gondolja, hogy egy szervezet esetében majd magától összeáll a rutinszerű működés? Egy szervezetnek nem kell gyakorlatoznia? Abból, hogy az egyének profi módon tudják a dolgukat, automatikusan következik, hogy a szervezet is olajozottan működik?
Gyakran jól működő cégeket lehet padlóra küldeni pusztán azzal, hogy olyan új rendszereket vezetnek be, amelyek lehet, hogy valamelyik másik cégben működtek, de valahogy itt, ebben a cégben sehogy sem akarnak ketyegni, és ahelyett, hogy egyszerűsítenék és gyorsítanák a munkát, inkább csak elbonyolítják és lelassítják azt, és a legrosszabb esetben – ami ugyanúgy benne van a pakliban –, akár tönkre is tehetik a teljes céget.
Meggyőződésem, hogy olyan működőképes rendszert, amely nem bonyolítja, hanem egyszerűsíti és gyorsítja a működést, csak a céggel együtt élve lehet létrehozni. Ismerni kell a legalsó szint napi problémáit is. > 12.