10. fejezet: A 3P: AVAGY PÉNZ, PARIPA, PUSKA

> A projektmenedzsment két komoly tényező nyomása alatt dolgozik. Az egyik a projekt költsége, a másik az idő. A gazdasági élet szereplői általában a költségoldal felől közelítik a problémákat, a projektmenedzsment viszont sokkal inkább az idővel operál.

 

„Az idő pénz.”. Így igaz, az időnek a pénzhez hasonló tulajdonsága, hogy átváltható. A baj inkább az, hogy az idő úgy viselkedik, mintha egy erős valutát váltanánk át valamelyik fejlődő ország pénzére. Az idő könnyen, néha magától is átváltódik pénzzé, viszont ha időt akarunk szerezni, annak igen borsos ára van, és az is gyakori, hogy lehetetlen az átváltás ebben az irányban.

Aki túl van már néhány projekten, megtanulja, hogy a pénz folyton elfogy, a költség folyton csak nő, az idő meg folyton kevés. Ördögi táncparketten folyik ez a tánc, amelyben a projekt megvalósul, de a tánc vége valahogy mindig az, hogy a költség nő. Szakmai nyelven ezt a táncparkettet a projekt karakterisztikus terének hívjuk, de ez nem egy szakkönyv, így jöjjön inkább egy érthető mondás, amely teljesen érthetően és életszerűen adja vissza a problémát: „A jó hír az, hogy mi olcsón, jól, és gyorsan dolgozunk. A rossz hír, hogy ebből Ön egyszerre csak kettőt választhat.”

A megszorítások ördögi kört tudnak létrehozni. Tisztára mintha zálogházba járna az ember. Pillanatnyilag segít a pénz, amit a családi ezüstért adnak, de egy hónap múlva csak nagyobb lesz a gond, ha nem arra kellett a pénz, hogy új érték előállítására alkalmas befektetésekbe tegyük. Végül az ezüst az aukción végzi, mi pedig folyton éhezve, de lassan mégis felzabáltuk a vagyonunkat.

Az E-parittya hasonló az igazi parittyához. Nem kell hozzá sok pénz, csak egy számítógép, internetkapcsolat, és egy eredeti ötlet. > 11.